2015. május 28-30.

Bevezető

A múlt héten Z. és F. erdélyi esküvője előtt tettünk egy másfél napos kitérőt Moldvába, észak-kelet Romániába, csángóföldre. Ha már Erdélyig elautózik az ember, onnan arányaiban már nincsenek messze a legelzártabb tömbben élő magyarok. Más szempontból sem nehéz megközelíteni: olcsó (1000 Ft körüli) heti román autópályamatricával végig jó minőségű, nem zsúfolt utakon lehetett haladni, nem éreztem rosszabbnak az útjaikat a mieinkénél. (Gondoltad volna, hogy a rohadt távolinak tűnő csángókhoz egy nap alatt el lehet autókázni?)

A meglátogatott falu neve Dumbravén, térképen itt fekszik, a legközelebbi nagyváros Bákó, már nem is olyan messze Románia észak-keleti szomszédjától Moldovától. Itt várt minket Majzik Tamás, a település magyar iskolájának tanítója, egy korombéli „magyarországi magyar” srác, aki már 4 éve szervezi az életet a kb 22 éve létrejött faluban.

     

A falu színmagyar, csak az ott is szolgáló pap és a más városból jövő tanárok nem szólalnak meg magyarul. Ennek az egységességnek ellenére a faluban az egymással magyarul beszélő szülők a gyerekeikkel románul beszélnek, mely után a gyerekek is románul beszélnek már egymással. Szédület! Nincs román többség a faluban, nincs betelepítés, nincs lassú beolvadás a falusi többségbe, nincs rendőri erőszak, nincs megfélemlítés. Elég az, hogy a szülők életükben a falun kívül csak a románnal tudtak érvényesülni, hogy az iskolában nehézzé teszik a magyar nyelvtanulást és hogy a nagyon mélyen tisztelt pap azt mondja: a magyar nyelv nem jó, nem szép, ne használják.

Egy kétgyerekes családnál szálltunk meg: a szülőkkel gond nélkül elbeszélgettünk magyarul, ők még tudnak. Nem kétséges: ez az utolsó magyarul jól beszélő generáció. Az utcán románul köszönnek egymásnak az emberek, a foci/tánc/bármilyen társas tevékenység közben románul beszélnek a gyerekek.

Gazdaság

A faluban az élelmiszer jó részét mindenki megtermeli magának a saját földjeiken, illetve a ház körül tartott állatok formájában. Ilyen módon nélkülözés nincs (rosszabbra számítottam), de készpénz sem sok. Dumbravénben nincs sok fizetett munka, építkező vállalkozásokban vagy napszámban dolgoznak a férfiak, az asszonyok meg a ház és a termőföld körüli teendőket (pl: kapálás) végzik. Kis kiegészítést jelent, hogy a magyar állam fizet valamennyit azoknak a családoknak, ahol a gyerek beiratkozott magyarórára.

Magyar hagyományok

A még meglévő gyönyörű szőtt ruhákat ritkán hordják: egyszerűbb felvenni a farmert. Persze nekem különlegesek a hagyományos ruháik, de érthető, hogy ha a faluban mindenkinek van ilyenje otthon és a gazdag külvilágban nem divat, nem különleges érzés viselni.

A táncokat a falu öregjeitől természetes módon már nem veszik át, a zenélés, éneklés még inkább eltűntnek látszott. Tamás szervezésével ugyan van tánctanítás (moldvai körtáncok!!), de nem a spontán szórakozás része már, esküvőkkor, búcsúkkor pl. nem ezzel vigadnak. Furulyázni újabban tanulnak, de pl. az iskolába falán lévő lanton nem tud senki játszani.

A ruhák és a tánc is magyarországi turnékon kerül elő, a hétköznapokban, helyi ünnepeken kevésbé.

A nyugati kultúra beszivárog: a csángó kissrác a társaság közepén ülve egyedül CS-zik (Counter Strike lövölözős játék) az okostelefonján, és nem tudja megmondani, mikor kapta, mert azt sem tudja magyarul, hogy Karácsony.

Magyarságtudat

… nincs. Román állampolgárnak tudják magukat, magyar állampolgárságot annak ellenére sem kérvényeznek, hogy elég a nagyszülők katolikusságát (az ortodox-szal szemben) igazolni. Nem tudják, hogy magyarok, nem érzik, hogy magyarok. Szeptemberben lesz ugyebár magyar-román focimeccs, a vendéglátó apuka a románoknak drukkol, nem is kérdés számára. Háborúban – ezt nem mi kérdeztük meg tőle – már nem szívesen harcolna a magyarok ellen, de azért csak arra jutott, hogy Románia oldalán tudna harcolni. No, háború ne legyen.

Egyház szerepe

A papbácsit nagyon tisztelik, szavai szentek. Most épül 2 nagy épület és szőlő, … a falu közepén, oda fog költözni. A szomszédos faluban hétköznapokon is 2-2 szentmisét mondanak, van, aki mindkettőt látogatja.

A moldvai területen valahogy kialakult a román nyelvű katolikus misézés (illetve sosem volt magyar nyelvű), annak ellenére, hogy ahogy az egész országban, ott is: a magyarok katolikusok, a románok ortodoxok. Állítólag évszázadok óta kérvényezik a magyar nyelvűt, de nem hogy nem magyarul szól a pap, hanem még a magyar nyelv ellen. Az egész jászvásári egyházmegyében ilyen az egyház, ‘Gergely’ püspökkel az élen. Nem láttam még ilyet – vagy csak nem vettem észre –, hogy a Vatikán alá tartozó egyházmegye ennyire beálljon a politika szolgálatába, állítólag nem akar balhét egy kis terület miatt a Vatikán. Óriási a helyi és fölöttes papság szerepe az ottani magyarság elvesztésében.

A magyar iskola

A gyerekek délelőtt az állami iskolába járnak, ahol relatíve kevés órájuk van, mégis, ötödiktől már a második idegennyelvet is tanulják. Tehát nyolcadikos korukra tanultak már több évig románt, magyart, angolt és franciát. Délutánonként vannak foglalkozások óvodástól 20 éves korig, korcsoportonként a magyar iskolában. Ez játékos, kötetlenebb, ingyenes, Tamás inkább élményeket adna, minthogy tananyagot diktálna. Ha az ovis csapat nem beszél még magyarul, sebaj, a mondókákat ők is élvezik, aztán lassan megtanulgatnak. Tamás rengeteg energiával szervezi a programokat, a hétköznapokon túl táborokba viszi őket, a (csíkszeredai/bákói) továbbtanulás felé segíti őket, a keresztszülő-programot (www.keresztszulok.hu) ápolja, és belevágott egy új magyar iskola építésébe (a mostani egy akkora szobácska, amibe kb 10. tizenéves tudna csak székekre leülni).

Kétségtelen, ha tiszteletben a pap is az első, a közösségi programok, kulturális építkezés, falusi élet legfőbb szervezője a magyar iskola tanárbácsija. Ismer és kapcsolatot tart a faluban szinte mindenkivel, ellenségei nincsenek, szerintem polgármester is lehetne, de azt mondja, a 27 moldvai magyar iskola egyik tanára sem polgármester.

A magyar állam szerepe

Bár Budapestről nem sokat hallani róla, azért a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ, http://rmpsz.ro/) a magyar állam támogatásával nagy erővel szervezi a moldvai magyar oktatást. A meglévő 27 mellé még 30 faluba kellene magyar iskola. A szervezet munkájával nem mindenki elégedett, de azok után, hogy évszázadokig nem sokat törődött vagy törődhetett az itt élőkkel a magyar kormány, mindenképp örülhetünk, hogy tevékenyek. Bár a magyar iskola tanárai kapnak fizetést, lényegében önkéntesnek kell lenni ahhoz, hogy Románia egy eldugott szegletében ilyen kilátásokkal, egyedül tanítson valaki. Általában nem is bírják sokáig, pedig akkor hatékonyak, ha már ismerik a helyi viszonyokat. Az, hogy Tamás még a 4 itt töltött éve után is hosszabb távon maradna, aranyat ér.

Mit szól az EU?

2001-ben a finn liberális frakció egyik tagja, Tytti Isohookana-Asunmaa írt egy jelentést a csángók helyzetéről, ebből pár bekezdés:

25. A csángók ma ismét énekelni szeretnék ősi vallásos himnuszaikat, ahogy ezt az 50-es évekig tették, és szeretnék elérni a magyar nyelvű misék bevezetését is. A bukaresti és a iaşi-i katolikus vezetők ugyanakkor – miközben a csángó nyelv megőrzésének szükségességét elismerik – elutasítják e kérések teljesítését, mivel szerintük azokat „egyházon kívüli” személyek találták ki, a magyar nacionalista propaganda hatására. A misék román nyelven történő celebrálására a legfőbb érv az, hogy a 260 ezer moldvai katolikus ezeket megérti, míg a magyar vagy csángó dialektusban elhangzókat csak egy részük. Másrészt azonban a iaşi-i püspökségen bizottság alakult Despinescu professzor elnökletével, amely a csángó dialektus írott formájának kidolgozását kapta feladatul, valamint azt, hogy rendezzen népszavazást a katolikusok körében arról, milyen mértékben igénylik a csángó nyelvjárásban lefolytatott ceremóniákat. 

26. Nincs ésszerű magyarázat arra, miért tiltotta meg a iaşi-i püspökség a tavaly egy Csíkszeredából érkezett magyar papnak, hogy a helyi közösség meghívásának eleget téve, magyar nyelvű misét tartson az egyik moldvai csángó falu templomában. A szertartáson – amelyet végül egy kocsmában kellett megtartani – szinte a falu teljes népessége jelen volt.

28. A bákói helyi hatóságok azt hangoztatják, hogy az európai előírásokat figyelembe véve akarják gyakorlatba ültetni a törvényeket. Ugyanakkor azt állítják, hogy a csángó nyelvjárás (melynek nincs írott formája), nem önálló nyelv, és hogy az „irodalmi magyar nyelv” tanításával nem segítenek a csángókon, mivel azt nem is értik. Emellett arra is hivatkoznak, hogy hiányzik a szükséges anyagi háttér a magyar nyelv tanításának bevezetéséhez, ráadásul azon szülők gyermekei, akik ezt kérvényezték, a gyengébb képességű tanulók közé tartoznak, akik nem tudnának megbirkózni egy új tantárggyal.

http://www.csango.hu/download/tytti_isohookana.doc

angolul: http://assembly.coe.int/nw/xml/XRef/X2H-Xref-ViewHTML.asp?FileID=9301&lang=en

Szemétség! A 26-os pontot magyarázni nem kell. A 25-ös és 28-as pontokban tehát a román állam eldönti a helyiek helyett, hogy mit értenek meg, és mit nem. Én tökéletesen el tudtam beszélgetni a csángókkal, tehát hazugság, hogy problémát okozna a magyar prédikáció vagy írásbeliség. Felháborító indokok! Az egész jelentést érdemes lehet elolvasni. Nyilván nem változott semmi 2001 óta.

Az EU-s megállapítások segítségével Tőkés László próbált előrelépést elérni a püspöknél, a bicskanyitogató levelezés itt áll: http://keresztszulok.hu/regi-honlap/cikkek/tokes_levele.htm

Társasági élményeink

A fenti, többnyire lehangoló tapasztalatok mellett szuperjól telt az időnk a tanárbácsival, az energikus, jó humorú vendéglátóinkkal és a falu közvetlen gyerkőceivel. Fociztunk, együtt főztünk, házi tojás, házi bor, házi pálinka, házi zöldségek, házi szőttesek, saját kézzel épített ház, csodás! Esténként könnyedén beszélgettünk a háziakkal, akik maguk is házinak éreztek minket 🙂

Maradtunk volna még örömmel és várjuk újra a találkozást.

 

Kiegészítések

1) A dumravéni magyar iskola oldala, melyen információkat és odautazásotok esetén kapcsolatot találtok: https://www.facebook.com/dumbraveni.dumbraven

2) A helytelen sorvégi elválasztásokat a számítógép csinálja, nem tehetek róla.

3) Dani megjegyezte, hogy a mi vendéglátóink valószínűleg azért az átlagnál jobban beszélnek “magyarországi magyarul”, mert dolgoztak / felléptek Magyarországon. Ez igaz, de pl. az asszony elég röviden volt Mo-n, ha jól emlékszem?

4) A vendéglátóinkról azért nem raktam fel fényképet, mert nem a világnak kiabálták szét hovatartozási érzéseiket, én mégis megírtam.